Nem csak azon néhány barátom miatt, akik már bejelentkeztek "kapcsolatuk hivatalossá tételére", hanem azért is mert az AB múlt év végi döntése nem csak magánemberként, politikusként is mélységesen felháborított. Miklósi Gábor az én véleményemet is megfogalmazta.
Ma lépett volna hatályba a bejegyzett élettársi kapcsolatot (bék) megteremtő jogszabály, ha nem törli el két hete az Alkotmánybíróság (AB). Az Alkotmány 15. §-a szerint "a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét." Az alkotmánybírák ezek szerint úgy ítélték, hogy ha egy tradicionális, védendő dologra egy új nagyon hasonlít (a házasság "megkettőződik") , akkor a régi szükségképpen veszélybe kerül.
Az érveléssel nem az a legnagyobb baj, hogy a meleg párok egy ideig még várni kényszerülnek a bejegyzésre, hanem hogy súlyosan ostoba.
Leginkább maradi, változásra képtelen, a múltba néző...
A tekintélyes testület úgy gondolhatta, hogy a nagy hasonlóság sok, addig a házassággal kacérkodó párt zavart volna össze, akik ezért véletlenül a regisztrált élettársi kapcsolatot választják. Sőt, ami talán még rosszabb, olyan párok is akadtak volna, akik előre megfontoltan akarnak bejegyzett élettársakká válni, mert az új lehetőséget vonzóbbnak tartják a házasságnál. És ez nyilván nagyon nagy baj lett volna, hiszen a bejegyzett élettársi kapcsolatot az alkotmányban nem védi nevesítve a Magyar Köztársaság.
Mégis mi a bánatért gyengítené a házasság intézményét, ha azok, akik eddig nem szerettek volna házasságot kötni, mostantól egy arra nagyon hasonlító jogintézményel "törvényesítenék" a kapcsolatukat?
Hogy mindenki eldönthesse, hogyan viszonyul egymáshoz a két jogintézmény, érdemes számba venni a fontosabb hasonlóságokat és különbségeket. A bejegyzett élettársak a házastársakkal egyező módon örökölhettek és szociális juttatásokat igényelhettek volna egymás után, továbbá lakáshasználatra és özvegyi nyugdíjra is jogosulttá váltak volna. Különbség viszont, hogy nem viselhették volna egymás nevét, nem fogadhattak volna örökbe gyereket (még egymás korábbi gyerekeit sem), és a bék lehetősége a meleg pároknak is nyitva állt volna.
Az alkotmánybírák szerint ezek a különbségek túl kicsik, szerintem bőven elég nagyok, hogy a kettő békében megférjen egy jogrendszerben. Ők alkotmányjogászok, én nem. Ám ha pont a jogintézmények hasonlósága az érvelésük alapja, azt azért jelezhették volna, hogy hány, vagy pontosan melyik, korábban csak a házaspárokra vonatkozó jogosultság kiterjesztésénél lépett le a jogalkotó az alkotmányosság talajáról.
Arról nem is beszélve, hogy akik akartak (és megtehették, mert nem melegek), eddig is házasságra léphettek. Mégis, mi a bánatért gyengítené a házasság intézményét, ha azok, akik eddig nem szerettek volna házasságot kötni, mostantól egy arra nagyon hasonlító jogintézményel "törvényesítenék" a kapcsolatukat? Vagy tényleg arra gondoltak a tisztelt alkotmánybírák, hogy az fogja erősíteni a házasságot, ha a jövőben is arra kényszerítünk párokat, hogy jobb megoldás híján házasodjanak össze?
A hazai házasságkötések száma évtizedek óta csökken, a válásoké nő. Az emberek egyre kevésbé szívesen maradnak bent a megromlott kapcsolatokban, és eleve csökkenő lelkesedéssel teszik ki magukat a házassággal és egy esetleges válással járó hercehurcának.
Az alkotmánybíráktól persze nem progresszív társadalomszemléletet tükröző jogfelfogást, hanem alkotmányos normakontrollt várunk. És következetességet.
Ha elérhetővé válik egy jóval kevésbé macerásan megköthető és felbontható, de a papír nélküli együttéléshez képest sok lényeges jogosultságot biztosító együttélési forma, akkor feltehetően egyre többen élnek is majd vele. A házasság nem ettől gyengülne meg, hanem eleve kifelé megy a divatból. A társadalom megváltozott, csak épp az alkotmány ezt még nem tükrözi.
Az alkotmánybíráktól persze nem progresszív társadalomszemléletet tükröző jogfelfogást, hanem alkotmányos normakontrollt várunk. És következetességet. Márpedig ha annyira veszélyes a házasságra egy hasonló jogintézmény, hogy utóbbit meg kell semmisíteni, akkor egyéb óvintézkedésekre is szükség lehet.
Be lehetne tiltani például a válást. Ha kevesebb a válás, több házasság marad meg, és az nyilván jó dolog. Ja, hogy az embereknek akkor még kevésbé lenne kedvük házasodni? Nyilvánvaló. Csakhogy attól, hogy nem engedik, hogy párok egy, az igényeiknek jobban megfelelő együttélési formát válasszanak, ugyanígy illúzió azt várni, hogy attól a házasság népszerűbb lesz.
A határozat indoklásában az AB külön leszögezte, hogy ha a bék most elutasított formáját a melegekre szűkítenék, az nem ütközne az alaptörvénybe. Paczolay Péter, a testület elnöke utóbb azzal mentegette a döntést, hogy az kompromisszum, a kilenc alkotmánybíró kilencféleképpen vélekedett. A vállalhatatlan értelmi színvonalat tükröző produktumon azonban sajnos Bragyova András szellemes különvéleménye is csak szépségtapasz.
Mindez azért különösen elgondolkodtató, mert a Paczolay-féle AB eddigi határozatai nem tükrözték a mostaniból áradó intellektuális csődöt. Amikor pedig az okokat mérlegeljük, nehéz nem a melegekre gondolni. Akárhogy szépítik ugyanis, bárhogy döntenek a jövőben egy új, a melegekre szabott élettársi formáról, az AB a mostani döntéssel elsősorban a meleg pároknak ártott: ők még jó ideig nem mehetnek táppénzre egymást ápolni. Elég szomorú, ha a házasság buzgó védelmezői szerint ettől lesz jobb mindannyiunknak.
