Tegnapi Index-publicisztikára írt válaszom...

Magyari Péter cikkével (A pokol felé vezető út, index, 2009. január 6.) annyiban mindenképpen egyet lehet érteni, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem tartozik a józan, civilizált politikai pártok közé. Hogy miért, annak részletezésébe ne menjünk bele, elegendő kuruc.info színvonalú dolgot összehordott már a Jobbik ahhoz, hogy a politikának csúfolt gyűlölet-kultusz önmagáért beszéljen. Az tehát dicséretes, hogy a Jobbik eszmeiségét – már ha annak lehet nevezni a keresztényi szeretet köntösébe bújtatott nettó rasszizmust – a szerző elutasítja. 

Azt már nehezebb szó nélkül hagyni, hogy a szerző Novák Előd tevékenységét Kukorica Jancsiéhoz hasonlítja, aki egymaga száll szembe a korrupcióval. Mert sajnos nem ez történt. Hanem az, hogy Magyari Péter, puszta jóindulattól vezérelve, egyszerűen elhitte a Jobbik propagandáját, annak ellenére, hogy egyébként szerencsére nem szimpatizál a szélsőségesekkel. 

Novák Előd azzal, hogy „végignyálazta az összes leadott ajánlószelvényt”, majd ezt pártpolitikai célokra használta, súlyos jogsértést követett el. Nováknak a választási bizottság tagjaként joga van betekinteni az ajánlószelvények tartalmába, de ezt lemásolni, ez alapján kimenni emberekhez nem más, mint visszaélés a választók személyes adataival. A politikai pártállás, a politikai preferencia ugyanis személyes adat, erről szól a választások titkossága. Ennek megsértése, amit Novák Előd nyíltan vállalt, sért minden létező jogszabályt is. Ad absurdum képzeljük el, hogy a Magyar Gárda leadott ajánlószelvények alapján kopogtat be családunk házának ajtaján azzal a kérdéssel, hogy tényleg az SZDSZ-re adtuk-e a kopogtatócéduláikat. 

Az nem hősies kiállás, az nem heroikus küzdelem a korrupció ellen, ha valaki sorozatosan és nyíltan jogszabályt sért. (Az sem egyébként, ha összevágott felvételekkel próbálnak valakit befeketíteni, a vágatlan képsorokat pedig „technikai okokra hivatkozva” nem tudják eljuttatni sem a nyilvánosságnak, sem a választási bizottságnak, de ez most más tészta.)  

Novák Előd súlyos visszaélések gyanújára hivatkozva súlyos visszaéléseket követett el. Az ügyek tisztázása a választási bizottság dolga, és azt igazán nem lehet mondani, hogy a bizottság nem végzi a feladatát. Hiszen hamisított ajánlószelvények miatt vették el az indulás jogát az MDF-től, a Zöld Párttól és a MIÉP-től is.  

A legjobb megoldás természetesen az lenne, ha végre eltörölnénk az ajánlószelvények rendszerét. Ez ugyanis kizárja a versenyből a kisebb pártokat, és az új kezdeményezéseket. Ráadásul éppen a ferencvárosi időközi választások világítottak rá, hogy a kopogtatócédulákkal nemcsak visszaélni könnyű, de visszaélés gyanújába keverni valakit: szintén az. Tőlünk nyugatabbra léteznek olyan intézmények, amik a korrupció esélyét minimálisra csökkentik.  

Addig azonban, amíg az Országgyűlés elfogad egy, a mostaninál jobb szabályozást, a jelenlegi jogszabályok keretei között kell élnünk. Az pedig sem a demokráciának, sem az állampolgároknak nem tesz jót, ha elhisszük a szélsőségeseknek, hogy ők a demokrácia egyedüli védelmezői.  

A Jobbik tevékenysége nemcsak a jogszabályokat sérti, hanem a demokráciába vetett hitet is. Bármennyire ütött-kopott ugyanis a mi demokráciának, azt védelmeznünk kell. Ha a megdől az alapvető hit a képviseletben és a szabad választások rendszerében, akkor lesz igazán nagy baj Magyarországon.  

Szabadelvű politikusként azért küzdök, hogy ez ne történjen meg. És azt szeretném, ha minden demokratikusan gondolkodó ember, függetlenül attól, hogy jobboldali, baloldali vagy liberális, ugyanezért küzdene. Mert az ajánlószelvényeknek rendszerének van, de demokráciának nincs alternatívája Magyarországon. Ez az, amiben Magyari Péterrel is biztosan egyetértünk. A Jobbikkal pedig biztosan nem.